Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a hálózás és glettelés után azonnal hordják fel a színt, hogy gyorsabban haladjanak a munkával. Ez azonban súlyos technológiai hiba, aminek az esztétikai következményeit esetenként már pár hét után látni lehet.
1. A tapadás biztosítása
A hálózáshoz használt ragasztótapasz egy szürke, cementbázisú anyag, ami száradás után enyhén poros maradhat. A nemesvakolat (legyen az szilikon vagy szilikát) nehezen tapad meg közvetlenül ezen a felületen. Az alapozó mélyen beszívódik a ragasztóba, és egy olyan érdes felületet hoz létre, amelyhez a vakolat kémiailag és fizikailag is stabilan hozzá tud kötni.
2. A nedvszívás kiegyenlítése
A ragasztótapasz (glettelés) vastagsága nem mindenhol milliméterre pontos a falon. Ha alapozás nélkül kennénk fel a színt, a ragasztó a vékonyabb helyeken gyorsabban kiszívná a vizet a vakolatból, a vastagabb helyeken lassabban.
- Eredmény: A homlokzat foltos, „térképes” lesz, és a vakolat struktúrája is egyenetlennek tűnhet.
3. A „kivirágzás” megelőzése
A cement alapú ragasztóból a száradás során sók válhatnak ki, ami fehéres foltokat (kivirágzást) okozhat a nemesvakolaton. A jó minőségű alapozó lezárja ezt a folyamatot, és egyfajta pajzsként védi a színt a fal kémiai reakcióitól.
A Friday Flow javaslata: Az alapozás a hőszigetelő rendszer kötelező eleme. Ha egy kivitelező azt mondja, „nem kell az, jó a tapadás anélkül is”, azzal a homlokzat élettartamát kockáztatja. Nálunk az alapozás a technológiai sorrend kötelező része, mert csak így tudunk garanciát vállalni a foltmentes, tartós színre.