Sokan kérdezik: „Ha a ragasztó olyan erős, hogy alig lehet letépni a lapot, miért kell még összevissza fúrni a falat?” A válasz a statikában és a biztonságban rejlik.
1. A szél szívóhatása (Vitorla-effektus)
A hőszigetelő rendszerre nem csak a gravitáció hat, hanem a szél is. Erős szélviharban a ház sarkainál és a magasabb pontokon vákuum keletkezik, ami megpróbálja „leszippantani” a szigetelést a falról. A ragasztó a nyomást jól bírja, de a dűbelezés az, ami megakadályozza, hogy a szél kitépje a lapokat.
2. Mikor lehetne elhagyni? (Elmélet vs. Gyakorlat)
Elvileg elhagyható a dűbel, ha:
- Az épület 8 méternél alacsonyabb.
- A falfelület teljesen új, pormentes és teherbíró (pl. új tégla vagy beton).
- A gyártó kifejezetten engedélyezi a „csak ragasztott” kivitelezést. Gyakorlatban: Régi házak felújításánál, ahol a vakolat teherbírása kérdéses, a dűbelezés életmentő és kötelező.
3. Hány darab dűbel kell négyzetméterenként?
Ez függ az épület magasságától és a fal típusától.
- Általános szabály: 6–8 darab / m².
- Széleken és sarkokon: Itt nagyobb a szélterhelés, ezért gyakran 10–12 darab / m² szükséges.
- Kőzetgyapotnál: Mivel az anyag nehezebb, itt minden esetben fém beütőszeges dűbelt használunk a nagyobb teherbírás érdekében.
4. A dűbel hossza: Miért nem jó a túl rövid?
A dűbelnek a fal típusától függően 3–6 cm mélyen kell a teherbíró szerkezetbe (tégla, beton) befúródnia. Ha régi vakolat van a házon, a dűbel hosszát úgy kell megválasztani, hogy a vakolat vastagságán „túlérjen”, és a stabil téglába kapaszkodjon.
A Friday Flow javaslata: A dűbel a rendszer „biztonsági öve”. Lehet, hogy sosem lesz rá szükség egy szélcsendes évben, de egy nagyobb vihar esetén ezen múlik, hogy a helyén marad-e a homlokzat. Mi nem spórolunk a biztonságon: minden projektünknél méreteztetünk a gyártóval (EJOT), igy pontosan tudjuk milyen tipusu, milyen méretü dübelt kell alkalmaznunk az adott projektben.